Nyitra és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye, 1938. nov.-1945. márc. 29.: közigazgatási terület a királyi Magyarországon, a Felvidék délnyugati részén, a Kis-Duna balpartja mentén. - É-on az országhatár (a Szlovák Állammal), K-en Bars és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye, D-en →Komárom vármegye, Ny-on Komárom vm. és az országhatár határolta. - 1938. XI. 2: az I. →bécsi döntéssel a →Mátyusföld részben visszakerült részén a XI. 2-XII. 22: katonai igazg. után, a polg. közigazgatás bevezésével - Pozsony és Nyitra vármegyei székhelyek s a Zobor vidéki m. nyelvsziget nélkül - a visszacsatolt v. Pozsony és a v. Nyitra vm. ter-et egy vm-vé szervezték. - E ter. az Érsekújvár-Galánta-Szenc és a Komárom-Dunaszerdahely-Somorja vasútvonalak vonzáskörzete. A földr. adotságok miatt a visszakerült Pozsony vm. DK-i része az újjászervezett Komárom vm-be került, ez utóbbi 11 ÉK-i falva (Szimő, Kamocsa, Kürt, Fűr, Komáromszemere, Komáromcsehi, Csúz, Kolta, Jászfalu, Udvard és Kisbaromlak) az újonnan alakított ~hez került, a csonka Bars vm-ből elcsatolt Zsitvabesenyő és Újlót községekkel együtt. - Pozsonyligetfalut és Zabostelepet a Ném. birod. alsódunai ker. brucki járásába kebelezték. - A nagyhatalmak a határ végleges megállapítását a határmegállapító biz-okra bízták. - 1939. III. 4: a m-cseh-szl. határmegállapító biz. (a lakosság kívánságát is figyelembe véve) Kalászt, Nagycétényt és Nagyhindet Mo-nak juttatta, amit az IV. 4: kötött szl-m. határrendezési megállapodás szentesített. III. 14: a határegyezmény szerint a Szl. Államhoz került a v. Pozsony vm. Cseklész, Gány és Barakony, visszatért Vága és a Nyitra vm. Nagycétény község. ~ É-i - az 1939. III. 14: kikiáltott Szlovák Államnak maradt - részét a Nyitra székhelyű Nyitra (Zupa Nitrianská) megyébe osztották. A 2890/1940. sz. ME. rendelet 1940. V. 15-től Nagycétény, Nemespann, Szentmihályúr, Gyarak és Kismánya közs-et Bars és Hont k. e. e. vm. verebélyi járásához csatolta. - Egyhjogilag az 1937. IX: alapított →nagyszombati püspökségtől visszakerült a →trianoni béke előtti, eredeti állapotába, az →esztergomi érsekségbe. - Ter. 1543 km², népsűrűsége 117,3/km². Székhelye Érsekújvár megyei város (lélekszáma 1930: 22.457 fő, 1941: 23.306 fő). 76 közs-éből 1941: az érsekújvári járás 28 településén 64.104, a galántai járás 36 településén 59.900, a vágsellyei járás 12 településén 59.900 fő lakott. A 180.970 lakos anyanyelve: 143.342 (79,2%) m., 1021 ném., 35.104 (19,4%) tót, 2 oláh, 16 ruszin, 7 horvát, 10 szerb, 2 vend, 1192 cigány, 80 jiddis, 194 egyéb; vallása: 155.953 (86,2%) r.k., 185 g.k., 12.305 (6,8%) ref., 5098 (2,8%) ev., 52 g.kel., 5 unit., 75 bapt., 7253 (4%) izr., 44 egyéb. - 1919 u. Pozsony és Nyitra vm-ben a csehszl. földreform 37.947 kh-at osztott szét úgy, hogy a földreform előtt vagyondézsmát vetettek ki a földbirtokosra, mely pl. a tótmegyeri uradalom esetében több volt, mint földjének értéke, majd annak befizetése után a föld 78%-át szlávok között szétosztották (a földek hozama 40%-kal lett kisebb). A m. igénylők 5 %-a kapott földet, haszonbérletre. A visszacsatoláskor ~ 30 ezer kh földje maradt gazdátlanul, mert tulajdonosa pol. érdemekért kapta. - ~ben 130 népisk. (ebből 26 [az isk-k 20%-a] tót, 9 vegyes, Németdiószegen m-ném. tannyelvű; kb. 300 m. gyerek kényszerült nem m. tannyelvű isk-ba), 1 szak-, és 8 ált. iparostanonc isk. (Felsőszeli, Galánta, Magyardiószeg, Magyarsók, Nagysurány, Szenc, Vágfarkasd, Vágsellye), 6 polg. isk. (érsekújvári r.k. fiú-, r.k. leány áll. szl.; galántai és vágsellyei áll. fiú és leány, nagysurányi áll. szl. fiú és leány), 1 felső keresk. isk. (Érsekújvár), 3 fiúgimn. (érsekújvári és szenci m., nagysurányi tót) és 1 leánygimn. (érsekújvári Isteni Megváltó Leányai). - Főispán: Jaross Vilmos, alispán: kesselkői br. Majthényi József, főjegyző: Újfalussy István. - 1945. I. 20: a moszkvai fegyverszüneti egyezmény visszaállította a trianoni határokat, a szovjet 2. Ukrán Front Galántát I. 21., Érsekújvárt III. 29: szállta meg. A közigazg-t a csehszl. hatóság vette át, mely a →kassai kormányprogram és a Benes-dekrétumok alapján a magyarságot megfosztotta jogaitól - részben elűzte, deportálta ill. →reszlovakizációra kényszerítette -, betiltva a m. isk-kat, még a templomi m. nyelvhasználatot is. A tótok betelepítése ellenére Érsekújvár (1941: 23.306, 1948: 19.864 fő) és Galánta lakossága (1941: 5089, 1948: 4514 fő) csökkent. 88

K. Thury 1940:12. - A szlovákiai magyarság élete 1938-1942. Bp., 1942. - M. stat. zsebkv. 1943:48. - Mo. helységnévtára 1944:33.